|
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad rebbenését,
mint ki bölcs játékot fogad:
rejtvény a saját megfejtését.
Ha virrasztok - rendre veled!
Álmoskönyvem vagy, alakodban
olvasom az életemet,
tükrödben egész sorsom ott van.
Elhagytál, de velem maradt
a kép, mit én álmodtam létre,
s melyhez lelkem a foglalat.
Szép e kép, kis patakok képe,
virág, rét és enyészet karca:
kegyetlen-szép zsidólány arca.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Késő vágy
Túl ifjuságomon,
Túl égő vágyimon,
Melyeknek...
» A' hideg vérű Leányka
Jó Leányka! szépen nyílnak
szép ortzádon a'...
» Hazug vagy nyár
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod,...
» Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahog...
» Még látom olykor
Még látom olykor,néma éjjel,
csodás sugaras...
» Az elveszett kedves
Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e,...
» Rózsák
Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek...
» Szomorúság
Szomorúság,
Szomorúság,
Puhult, szürke...
|
