|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
|
