|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Esik eső
Esik eső a mezőre,
Csak úgy dűl,
Hej csak egy...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
|
