|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Chanson
Egyszer rám szólt, mintha akarna,
Pierre volt...
» Vallomás
Hazug volt mind: a szó, kacaj,
A vig tekintet,...
» Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Most követellek magamnak
Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány...
» Üdvöm homokszeme
Pusztán mert tiszta vagy s pusztán mert inni...
|
