Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje már el a kezem.
Nem! Idelátnak. Ne vaduljon.
Megmondtam: nem. Bolond maga?
„Mért nem, hogy mért nem, mért nem?”
Csak. Nem. Maga nem érti,
mert maga férfi.
Mert maga harcos, maga rabló,
Mert maga gyilkos. Maga férfi.
Ha ha! haragszik.
Jaj ne gyötörje szegény
Ártatlan cigarettjét.
Nem is felel már. Gyűlöl. Ideges.
„Nem tehet róla, mit csináljon.”
Megmondom, kedves, mit csináljon:
Várjon. Várjon.
„Mi az az egy csók?” Hm. Mi az.
Az az, hogy behúnyom a szemem,
És álomért imádkozom.
Nincsen tegnap, nincsen nevem.
Az élet égő rózsatenger.
„Egy csók, mi az?” Maga nem érti,
Mert maga férfi.
Az az, hogy leszakadt az ég,
Meghaltam, itt a másvilág.
Csók…bűvöl messzi-messziről,
Ó, az mesés korallsziget,
Utazni kell oda hajón.
A csók…az fél elájulás.
Az egy kis megbolondulás.
Csók…csók…letörve és alélva
A forróságtól, influenzás
Testtel, felszökött
A hőmérő…olyan az, a csók.
Nem, nem szabad még, semmi áron.
Várjon. Várjon.
Igen, szenvedjen. Tán megéri.
Nem alszik majd. Nem hal bele.
Örüljön így is egy kicsit nekem.
Hadd érezzem, hogy emberszámba vesz.
Egy séta egyszer kis esőben.
Egy halk cigány. Egy halk sóhaj.
Egy halk szó. Egy elnémulás.
Ez a sok semmi, együtt,
Ez a boldogság. Ezt maga nem érti,
Mert maga férfi.
Kedves, fogadjon szót.
Ne higgye, hogy ez elveszett idő.
Olyan szép emlék lesz, meglássa, majd.
Dühöngjön néha. Csak meg ne útáljon.
Várjon. Várjon.
„Mikor, mikor már?” Én nem kérdeném.
Mit tudhatom. Egyszer, talán.
Talán a szellő a szívemre ejtett
Egy pötty porzót. És megfogan talán.
Tán egy darázs járt a szívem körül.
Felhólyagzik, megérzem majd, talán.
Hajnalba hallok egy hajósipot,
Álomszerűt…hozzám izen talán.
Úgy kell majd egyszer bukni a fejemnek,
Mint szeptemberben a virág…
Van annál szebb? Maga nem érti,
Mert maga férfi.
Majd egyszer…nagy bőgés után,
Vagy egy kacaj közt.
Vagy csak magára nézek, kedves,
Ha egy lemez lejárt. Vagy, vagy csak úgy,
Egy cigaretta közben. Este majd.
Vagy délután. Vagy délben. Nem tudom.
Holnap talán már. És talán soha.
Mi az? maradjon! csak tovább ne álljon.
Várjon. Talán csak percig.
Várjon. Várjon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szó Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Ki vagy? Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Valakinek Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Marihoz Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Az a tűzcsók z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Vágyódás Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Megnyugvás Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Örök bú Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Elég Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Amíg hajad aranyával hiába Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Mancihoz A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Sóhajtás és vallástétel Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Amig a csókot megtaláltam Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Barcarolle A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Kellesz nekem Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Vendég a szobámban Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
|