|
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.
Akár valami puskát, térdére vesz a tér,
más veszélyeknek adom életem.
Fölöttem süt a hold, de nekem nem az a hold
nem az ígéret földje fenn.
Naponta készülök sorsomra, s mint a szél
a letaposott fű szagát terelgetem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
|
