|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
|
