|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
|
