|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
|
