|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
|
