|
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha ráejtem.
Forró tenyérrel jössz felém
a hideg szélben, dermedetten.
Nyujtod, adod a tenyered;
elringat két reszkető szárnyad.
Egykor ily puha kenyeret
adott anyám. Szeresd anyámat!
Ti ketten vagytok asszonyok,
remegők, gyávák, gyásszal szépek;
beteg mosollyal zokogók,
ha büszke ínnal félrelépek.
Enyémek vagytok. Rajtatok
minden melegség értem árad.
Ti két szép, szent Szomorúság!
Ti két szép szentkép. Két imádat!
Anyám kenyerét álmodom
s elbujok forró tenyeredbe.
S belopom anyám bús kezét
a te bús, hideg kenyeredbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
|
