A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.
Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék:
Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elejtetted a napot Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» A' Le-szált Galambhoz Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
|