|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Tudom..
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
|
