|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
|
