|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Üdvözlés
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Nefelejcsbokrétát...
Nefelejcsbokrétát
Visz a Tisza habja,
Hömpölygő...
» Bús tréfálkozás
Jól hallottam? Azt mondtad, hogy szeretsz?
Csak...
|
