|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
|
