Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háladatlanság Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Az én nótám Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Hódolás Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Léda és a Sors Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Három napja Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Az is álom volt talán? Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Hideg asszony Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Nosztalgia Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Álmok Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
|