|
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
|
