Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Elfogadlak Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Nosztalgia Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
|