|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
