|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
|
