|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
|
