|
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Veszett éhségem égő,
de visszatart a...
» Ha szeretlek...
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak...
» Üdvözlés
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság...
» Átkom volt az
Átkom volt az énnekem már,
Hogy a kiket...
» Remete a bálban
Félig nyitott asszony-szemek
Mint gyémántok a...
» A szerelem
Csak melegedni tartottam két kezem
Úgy mint az...
|
