|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
|
