|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
|
