|
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett akarnátok egyebet,
Mint az élet rózsájának, mely azért
Virit, hogy szivünkből szíjjon piros vért.
Szerelem, te nékem is virítasz már,
Bokros gyökered szivemben lopni jár,
Piros vérem, piros éltem ellopod,
Szivemet a fájdalomhoz láncolod.
Erre-arra pillantok, mind hiába,
Nehéz lánccal van szivem lecsatolva,
Nem türöm, neki szegezem magamat,
Vagy a szivem, vagy ez a lánc elszakad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
|
