|
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
|
