|
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú láncsor,
virágaim vizét, a tükrön képe táncol,
titoktelt ágyamat bontják szűz ujjai;
így kerül e falak közé egy nő, aki
ábrándjaim között bolyongva erre-arra
jár-kel szemem előtt, magányuk nem zavarva,
miként a nap elé tett áttetsző üveg,
s a tiszta értelem fényét nem törve meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Édes rabság
Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű...
» Ha birizgálna szerelem bökése
Ha birizgálna szerelem bökése,
mihaszna lány...
» A pásztorlány
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
|
