|
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.
Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.
Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;
Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
|
