|
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
|
