|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
|
