|
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az én hónapom.
Köd... összegombolt, fázó emberek,
Kevés sugár és hosszas éjjelek.
Hidegje, ködje végzetként kisér...
E bús hónapban születtem meg én...
Tavasszal, nyáron senki meg nem ért,
S magam se égek akkor senkiért.
De, mikor annyi fázva megremeg,
Felujjong szívem: — itt a hónapom!
Húzódnak hozzám fázó emberek,
És én kitárom nékik lelkemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
|
