|
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos legyen hűs-zöld lombotok!
Nyár, lobbanj lángot, robbanjon heves,
vak viharokat boltos homlokod!
Mert Margit, kit a párás, fűszeres
július aszú borokkal itatott,
a kád vizében most gyöngyöket keres
s meztelen, meleg testével bent csobog;
s hajával, meg mellével olykor rámnevet,
ki őt nézem és bökkenek, dadogok,
mert tudom, hogy aranyhal ő, mit ki-kivet
egy bársonyos tenger s a bársonyos habok; -
ki-kiveti vállait, nyakát, kerek,
erős derekát, mely vizesen ragyog -
ó, piruljatok el fák s ti föllegek,
sodorj, te, nyár, ti, barna viharok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Várakozás
Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
|
