|
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi most kiégett ajkam,
oly gyengéden és áhitattal s halkan,
mint imakönyvét a szegény kokott
emeli fáradt kezével magához,
a kézzel, mely ért ezer csúnyaságot
és reszketve lel benn egy szál virágot
és ráhajlik s volt lányságának áldoz
könnyével. Mint e könny, az ócska ige
húll holt szerelmem küszöbére gyáván
s riadtan, mint a bűvös szó: Szezám!
Tudom, hogy játék ez csak, tűnő íve
halott színeknek, haldokló szivárvány
s választ nem vár a hang: gondolsz-e rám?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
|
