|
És kinyílik az esti bimbó,
Míg kedveseimről merengek.
Labdarózsák között a ringó
alkonyi lepkék megjelentek.
Nincs hangos szó, a csend kiterjed,
csak egy távoli ház neszez már.
Szárnyak alatt fészkek pihennek,
mint zárt pillák alatt a szempár.
Piros epret igér az illat,
nyílt kelyhekből szálló lehellet.
A messze házban lámpa gyullad,
fű születik az árok mellett.
Kései méh zöngve kerengél,
betelt a kas, már nem pihenhet.
A Fiastyúk, kék szérűskertjén
kapar, csillag-csibék csipegnek.
Egész éjjel árad az illat
a vonuló fuvallatokban.
A hold a lépcsőn följebb ballag,
az emelet fénye kilobban.
Éj van. Zárul a virág szirma.
Gyűrődött rejtekébe zár ott
a puha, titokzatos urna
ki tudja, milyen boldogságot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ölelj meg, kedvesem
Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj...
» A háromszög megoldása
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes...
» Nyílj meg szerelmem...
Nyílj meg ,szerelmem, szépség,
hadd csókoljam,...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» Sejtelmesen II.
Gonosz, bolondos,
akár egy méhe,
ajakam...
» Gyere, hatolj be, kóstolgass, szerezz meg
Gyere, hatolj be, kóstolgass, szerezz...
» Csak az Isten
Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett,...
» Elégia a vetkőzésről
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Háromtól hatig
Elmentem egyszer Önhöz édes,
sok sok igérgetés...
|
