|
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
» Hideg szél fuj
Hideg szél fuj észak tájról,
Rossz hirt hallok...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
|
