|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
|
