|
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót ostromol, -
Vagy adtál volna méltóságos csendet,
Mely lelket simogat, -
Vagy adtál volna széles láthatárt,
Mely sokfele kitárul, -
Vagy adtál volna mélységet, amelybe
Nap és hold belebámul, -
Áldottál volna meg,
Vagy átkoztál volna meg, -
Csak ahogy hozzád mentem: felemásan,
Csak úgy ne bocsátottál volna el
Csak úgy ne bocsátottál volna el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
|
