|
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót ostromol, -
Vagy adtál volna méltóságos csendet,
Mely lelket simogat, -
Vagy adtál volna széles láthatárt,
Mely sokfele kitárul, -
Vagy adtál volna mélységet, amelybe
Nap és hold belebámul, -
Áldottál volna meg,
Vagy átkoztál volna meg, -
Csak ahogy hozzád mentem: felemásan,
Csak úgy ne bocsátottál volna el
Csak úgy ne bocsátottál volna el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
|
