|
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös lámpaernyőm.
Cserépkályhám, mályvaszinű,
amelyben ég a szén bizsergőn.
Van szekrényem is, ó, de jó.
Van benne foltos, tiszta holmi.
Ha belényulok, a kezem
szédülten elkezd tántorogni.
Fodrok helyett nagy, szomjas vágy,
piros álmok a mély sarokban,
amit üresen hagytam - és
reád gondoltam... Rád gondoltam.
Van egy hajtűm, te hagytad itt,
mindig rámnéz és ó, az is vár...
Van mindenem, van mindenem,
csak könnyem nincs már! Könnyem nincs már!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Bágyadt csillag...
Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
» Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás...
» Ha a szerelem elhagyott
Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» A fekete asszonyhoz
1
Virágos arcú lányseregbe
búsan,...
|
