|
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
|
