|
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap ki az ablakokon,
Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház
előtt a sok kis kert lett lobogás.
Rózsa, futó rózsával teli ág
lángol ki a kertek rácsain át,
lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött
orcák, piros öklök a rudak között,
föllázadt, megannyi véres-szemű rab
karja csavarja a rácsrudakat,
némán, beleadva minden erőt,
hogy csak a szín, az a lángszín üvölt,
mennyi kitátott szájú virág,
mennyi üvöltő némaság,
mennyi pecek-feszítette ajak
a májusi ég tág boltja alatt –
megyek az utcán megkötözött
eszelősök cella-sora között,
s viszem a – már nem fiatalon –
viszem a szívemben vad tavaszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
|
