|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
|
