|
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem,
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt
mégis megállunk.
Megcsókollak,
te nekem adsz csókot,
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem meghatározása
Szerelmem oly nemes szülött,
mint tárgya...
» Hűség
Vinném vidéked,
a szegénységed,
könnyű teher,...
» Veled vagyok
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád,...
» Vőlegény emlékkönyvébe
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél...
» Kapcsok
A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
» A házasságról
Nagy szeretet vagyon, és házasság nincsen az...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e...
|
