|
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
|
