|
Mint tenyerembe döfött penge,
már úgy fáj a hiányod,
mint amikor a durván hasított
kéreg alól a gyanta felszivárog.
Estéim sárga lámpafénybe
burkolnak, és az éjjelem
iszonyatos: kifestett szájú
vigasztalanság hál velem.
Mint aki lopna s reszket a keze,
úgy lapulok meg az időben,
a léted fáj most, varázsos valód,
amelyet eloroztál tőlem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Becéző, simogató kezed
Simogass csak, olyan jó a kezed,
megint...
» Judit
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
...
» Most követellek magamnak
Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Az utolsó asszony
Még az utolsó asszony hiányzik,
az én forró,...
|
