|
Durmol a macska, brumman kinn a szél,
de lágyan csillan, Kedves, a szemed,
az őszi fáknak október mesél,
s szerelmes karod mégis oly meleg.
Villan a lámpa, lustán jár a fény
az ódon képek méla üvegén,
az ajkad oly lágy, mint a hűs remény,
nincs is a földön más, csak Te, meg én.
Durmol a macska, halkan szánt az ujjad,
mint barna szél a réten, hajamon.
Csituljak-é, avagy daloljak?
Súgjad meg, Kedves. Nem tudom.
Az óra pöccen, serkednek a percek,
Mi vetjük itt most az igaz magot.
452
Hajadból kévék langy fensége ernyed,
megszült mező nyugalma homlokod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Intérieur
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» Tizennégy sor
Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer...
» Édes rabság
Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű...
» Daloló leányok
Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
» A pásztorlány
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
» A tarka blúz
Télen a büszke
Nyári leányok,
Hideg...
» Bordáim rácsa közt
Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha...
|
