|
Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és nagy, ahogy a gyűrött, feldúlt ágyból kikeltél,
hogy az alvó, homályos ágyruhák azt hihették,
egy ismeretlen napnak fényforrásai lettek.
A hálószoba csöndes ciszternaként derengett,
mely magába fogadta fénylő vizek varázsát.
Szelíd sugárban úszott egy-egy hullám lebegve,
mit karjaid vetettek meghalni a falakra.
Mikor végül felértél a kristályragyogásba,
amin a messzi hold már ábrándosan merengett,
te, hold a holdsugárban, lehanyatlottál újra,
túlcsordulva, kilobbant fénnyel az ágyra csendben.
S mi mindent nem hozott még nekem a hold ez éjben,
míg magányosan kúszott feljebb a néma fákon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
» Szerelmem, viziisten
Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
» Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Csókod
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
» Édes Dudi Duduskám...
Édes Dudi Duduskám,
Szép Babuka Babuskám,
Alako...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
|
