|
Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötven év eltelt,
egy percnyi szerelem
az idő szolgálatában
álló világban.
Fiatal volt;
megcsókoltam
lehunyt szemekkel -
már a ráncaira
nyíltak csak fel.
"Jöjj," mondta a halál,
kiválasztva őt mint
partnert a
végső táncban. És erre
ő, ki míg élt,
mindent egy madárka
kecsességével csinált,
kitátotta csőrét egy
tollpihénél nem
nehezebb sóhajtásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincsen életemben...
Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» Egy ifjú legény barátomnak v. m. uramnak köszöntésére
Ifju-legénységben mi haszon? de van a...
» Ifjú házasok
Sötétkék égre tárva a szoba.
Szemernyi hely...
» Az én kedves violámnak...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» Évfordulón
Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam...
» Tudja a jó isten...
Tudja a jó isten,
Én megházasodám,
Kedves...
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Ez megesküdt szép pár...
Ez megesküdt szép pár reád az áldásom,
Sőt...
» Hogy lehet az!?
Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» Nászutazók
Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
|
