|
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi ciklus 1927-28-ból
Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és...
» Kedveseinek elvesztéséről
Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
» Búcsú
Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Hervadott virág vagyok
Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe...
» Leveled
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Zúzmara
ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Titkos fájdalom
Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók...
» Hogy váltunk el mi ketten
Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
|
