|
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldödig
s a két sötétüvegű csodalámpást,
a százszorszent, félighunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagok
Messze van tőlem paplanos ágyad,
hozzám simul a...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Nélküled
Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
|
