|
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Gyere drága, ülj le mellém,
Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
|
