|
Ölelve tartlak, Istenem,
Mi gyöngéd karcsu termeted!
Hallgatsz, szíved beszél velem,
S elringat, mint egy gyermeket.
Ne ébresszen pacsirtaszó,
Szavadnak édes hangja még,
S csillag sem, a hajnalhozó,
Amely dicső szemedben ég.
Hadd környezzen e néma éj,
Ez édes álom, szent titok;
Oh mennyi érzés, mennyi kéj!
Leszünk-e még ily boldogok?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fagyok jönnek
Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
min...
» Édes Dudi Duduskám...
Édes Dudi Duduskám,
Szép Babuka Babuskám,
Alako...
» Jogászdal
Nyilt Verbőczy áll előttem -
Szórt elmével...
» Loreley
Jean Sève-nek
Élt Bacharachban egykoron...
» Veszélyes játék
gész világ hódolt, leányka,
S te mindenkit...
» Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint...
|
